Mindig azt érzed, hogy kész, vége nem éled túl, bele fáradtál, hisz mások legyőzése közel sem a legegyszerűbb dolog.
Pedig hidd el, nem lehetetlen!

Mindezt egy nagyon jó barátomnak írom, aki ugyan azoknak a könyörtelen embereknek lett az áldozata akiknek én is voltam.

Segíteni akarok rajtad, azért, mert tudom min mész keresztül, tudom milyen érzés végig szenvedni a hét minden napját olyan emberek között akik bántanak. 
Másodjára jártam meg a poklot de ez talán minden idők legrosszabb 2 éve volt.
_____________________________________________

A legjobb barátnőm volt... Négyen lógtunk egyfolytában, jártuk az iskola kapuit és szenvedtük végig a szakmás éveket.
Mint a legtöbb tinisorozatban itt is megvolt az a felállás, hogy négy barátnő hat ellenség.
Tízen voltunk egy osztályban és folyamatosan csak harcoltunk.
Itt még vicces volt a dolog mert négyen együttes erővel csak arra tudtunk koncentrálni, hogy mi jól érezzük magunkat.
Mint mondtam négyen voltunk... de valahogy egy idő után észrevettük, hogy az a másik kettő teljesen messze áll tőlünk. Volt, hogy szétszakadtunk, ők ketten mi ketten, de ugyan úgy barátok voltunk... Legalább is mi azt hittük.
Aztán eljött a nyár...
Az akkor három éve ismert legjobb barátnőmről kiderült, hogy csak egy álszent, hazug egyén, akinek igaz érzelmei nincsenek, aki az életről mit sem sejtve éli kis világát hazudva azt egy őt megszerető embernek, hogy a barátja majd jól hátba szúrja.
Akiről soha nem gondoltam volna az tette azt, hogy minden érzelem nélkül átállt az ellenséges oldalra, mikor szeptemberbe beléptem az osztályterembe már ott ült az egyik rosszakaróm mellett, aki az osztály idegbetege volt.
Kérdem én; hogy fogadták be? Mit mondott nekik? Hisz kölcsönösen utálták egymást... Vagy még sem? Ezt már sohasem tudom meg, de bizonyára csak is az állhat a háttérben, hogy a barátnőnknek hitt személy szövetkezett az ellenséges tagokkal.

Átvert... és én összetörtem.
Ott és akkor volt velem az a személy aki mai napig mellettem áll jóban-rosszban, aki a legjobb barátnő szerepét már lelki-társsá nőtte ki, és aki szintén a történet főszereplője.

Először négyen, majd ketten. Ő volt az aki mellettem maradt.

A tíz létszám nyolcra csökkent, de a hat ellenség megmaradt.

2014.09.01.
Elkezdődött egy újabb év.
Az esős idő, a buszon való nyomorgás reggel fél 8-kor és az, hogy késve értünk be az első nap egy új tanárhoz mind jel volt arra, hogy ez az év más lesz mint a többi, persze rossz értelemből.
Kiszemeltünk hátul a sarokban egy kettes helyet és megszeppenve odasétáltunk. Az első dolog ami egyből szemet vetett mindkettőknek az az, hogy a barátnőnk már az ellenséges oldalon ül a 4 lány mellett.
És itt kezdődött minden.
Lelki terrorba tartottak minket, veréssel fenyegettek, internetes oldalakon zaklattak, nem is kellett sok idő, két hónap után már eljutottunk arra a szintre, hogy egymás kezét fogva remegve mentünk be az osztályterembe minden egyes reggel.
Mindennap végére kicsit meghaltunk belülről. 
Előttük csak a jókedvet és a magabiztosságot mutattuk, de azt senki nem tudta, hogy minden egyes nap sírva mentünk haza.
Nem volt mellettünk senki, csak egymásnak voltunk. Nem értettük miért csinálják ezt velünk, amikor mi semmit nem ártottunk nekik. Néha az öngyilkosságon gondolkoztam, aztán eszembe jutott, hogy van egy ilyen barátnőm mint Ő:
                                                  
Ekkor jöttem rá, hogy nem szabad feladni! 
Ez a mondata erőt adott és itt megfogadtam, hogy nem fogom nekik megadni azt az örömöt hogy szomorúnak lássanak!

Kibírtuk és legyőztük őket, együtt. Köszönettel tartozunk nekik, hogy megmutatták vannak ilyen emberek akik csak a rosszat akarják a másiknak és minket ezzel erőssé tettek.

Tudjátok miért ő lett a legjobb barátnőm? Mert ő tartotta bennem a lelket. Ő volt velem akkor is amikor mindenki más ellenem fordult. Együtt vészeltük át a poklot mikor senki nem állt mellénk. Ő volt az akivel akkor is tudtam röhögni amikor minden rosszra fordult. Ő volt az akivel elmentem iskola után egy kicsit kikapcsolódni, ő volt az akivel megleltük az élet pozitív oldalát, és akivel együtt tapasztaltuk meg milyen erősnek lenni.

És íme Mi abban az évben : Így tartottuk egymásban a lelket: Nevetéssel.
                                                                                                 

                                                                                   " Mindig mosolyogj, ez a legnagyobb fegyvered! "

Egy dologra kérlek, ha te is hasonló helyzetben vagy: NE ADD FEL! Támaszkodj a szeretteidre, barátaidra, a rosszakaróiddal meg ne foglalkozz, mert mindig lesz olyan aki keresztbe akar neked tenni, de pont ettől leszel erős a későbbiekben meg bátor! 
Ne hidd, hogy kevés vagy mert többet érsz az ilyen embereknél! Győzd le őket kedvességgel! 
És ne feledd: Soha nem vagy egyedül!