Este van... Negyed 10. 
Suli utáni, utazás előtti fáradalmak, frissen mosott vizes haj, szorongás, szokásos nehéz légzés uralkodik rajtam. Minden összegyűlt, még is most csak egy történetet szeretnék leírni, amiről nem gondoltam volna, hogy egyszer megszületik, pláne azt, hogy most...
De rám írt.. Megint. Valahogy mindig visszatér a képbe, sose tudok teljesen elszakadni tőle.

De akkor kezdem is...

Az ismeretlen ismerős története
2014. áprilisában kezdődött, amikor életem első szerelmével búcsút intettünk egymásnak.
Emlékszem, az-az év a depresszióm éve volt. 
Amikor zaklatnak, zsarolnak, lelkileg bántalmaznak és még a legjobb barátod is a hátadba szúrja a kést úgy érzed nincs tovább.

Aztán egyszer csak a semmiből jött valaki...

Ask.fm , az internet legbotrányosabb oldala, ahova az emberek azért járnak, hogy névtelenül szapulják a másikat vagy éppen bugyuta kérdéseket tegyenek föl.. Még is hálás vagyok, hogy oda kerültem én is, egy dologért!
Megismertem valakit akiről soha nem gondoltam volna, hogy létezik.

- "Egy általam kitalált aktuális idézet."
- És egy fiú válasza, melyben kifejezi mennyire tetszett neki a szöveg.

Kedvesnek tűnt, de azt hittem csak egy a sok közül akinek valamiért tetszik az a letargikus idézet amit kiírtam.
Ismerősnek jelölt.
Valamiért kapásból rányomtam a visszaigazolás fülre, ami azért volt furcsa, mert soha nem jelölök vissza idegeneket, pláne nem olyat aki egy kérdezz-felelek oldalról jelölt be. De őt mégis.
Mire volt ez a kivételezés? Mintha az élet csak úgy az ölembe dobta volna, hogy ' Tessék! Ezt az embert neked meg kell ismerned! '

Egyből rám is írt, de nem volt egy hosszú beszélgetés. Épp, hogy csak 2 mondatot váltottunk egymással már elköszönt, mert ment dolgozni.
Azt hittem kész, ennyi volt, de nem. Másnap reggel megint rám írt és onnantól minden egyes nap.
Teltek a hetek, hónapok, és azt vettem észre, hogy vele valahogy teljesen máshogy kezdődött ez az egész "ismerkedés" dolog. Már a második héten úgy beszélgettem vele mintha egy ezeréves barátom lenne.
Nem is kellett sok időnek eltelnie hamar eljött az-az idő amikor kiöntöttük egymásnak a szívünket és lelkiztünk. 
Még én magam sem értettem, hogy-hogy lehet, hogy egy idegennel előbb beszélem meg a problémáimat mint a barátaimmal? Ő valahogy mintha soha nem lett volna idegen... Egy elmondhatatlan érzés van bennem amikor róla van szó, ugyanis megmagyarázhatatlan ami kettőnk között történt.

Ő volt az aki felsegített a szerelmi csalódások közepette és helyette egy újat adott... Magát.
Beleszerettem. Nem tudtam hogyan és miért történt, de megtörtént.
Éjt nappallá téve beszéltünk, képeket küldözgettünk egymásnak, hülyéskedtünk még ha interneten keresztül is, de élveztük egymás társaságát, élveztük, hogy beszélgethetünk, és már elterveztük mi mindent fogunk együtt csinálni ha találkozunk.
De sajnos nehéz az élet, ha két szív 140 km-re lakik egymástól.
Nem tudja, talán fel se fogja mivel bizonyítékom nincs de rengeteget sírtam miatta. 
Néha napján zokogva kérdeztem az élettől ' Miért? ' Miért adtad őt nekem ha nem lehet velem?
Kitartottam mellette, mert úgy voltam érte érdemes küzdeni. Nem adtuk fel, de a találkozás soha nem akart összejönni bármennyire is szerettük volna.
A szelíd beszélgetések veszekedéssé alakultak át de még azok is kedvesen történtek. 
Rengeteg viszály volt, de sose haragudtunk egymásra. 
Viszont annyi akadály után úgy döntöttünk nincs értelme tovább kínozni magunkat.. Belefáradtunk.


Feladtuk! 
Nem beszéltünk többet...

2015...
Valahogy újra elkezdtünk beszélgetni, mindig minden kezdődött előröl, vagy mintha ott folytattuk volna ahol abbahagytuk.. És ez így ment havonta, újra és újra visszatértünk egymás életébe.
 

Megint csak szünet...
Ez volt a leghosszabb idő, hogy nem beszéltünk. Itt már biztos voltam benne, hogy nincs tovább, elfelejtett. Próbáltam nem gondolni rá, ismerkedtem, flörtöltem más fiúkkal, de egyik sem volt olyan mint ő.
Itt már talán másfél év telt el, hogy nem beszéltünk amikor egyszer csak görgettem a telefonom azt láttam meg facebookon, hogy " kapcsolatban " .
Ledermedtem.
A barátnőm csak nézte a megfagyott arcomat majd ránézett a telefonom képernyőjére, sóhajtott egyet "Már értem..." és átölelt.
Kicsit felfoghatatlan volt a dolog, de megkellet értenem, túl kellett lépjen rajtam.
Ezek után én is ezt akartam tenni minden áron, kisebb nagyobb sikerrel.

2015 karácsonyán boldog ünnepeket kívántam neki, hiszen úgy éreztem a történtek ellenére és azt elnézve, hogy már nem beszélünk kötelességem gondolni rá a szeretet ünnepén.

Ezek után... Nem is mi lennénk... Újra elkezdtünk beszélgetni. 
Nekem fontos volt a boldogsága és az, hogy az a lány megbecsülje őt úgy ahogyan én.

2016
2 és fél éve ismerjük egymást
És ez az év sem telt el úgy, hogy ne beszéltünk volna... Ha csak 3 havonta is, de valahogy mindig visszatértünk egymáshoz. 
Azt szeretem benne a legjobban, hogy ha fél év kihagyás után beszélünk akkor is ugyan úgy tudunk elbeszélgetni egymással mintha mi sem történt volna... És még mindig nem láttuk egymást.
Ő egy különleges része az életemnek, és történjen bármi, mindig az lesz.
Ő az aki ugyan olyan mint én, ugyan azt gondolja, ugyan azt érzi, ugyan azt szeretné, és tudom hogy ha már tizedjére is akkor tizenegyedjére is visszafogunk jutni egymáshoz, mert ő tényleg a lelki társam.
Nincs velem, talán soha nem is lesz, de érzem a jelenlétét lélekben, vagy talán egy másik világban valahol együtt vagyunk.


És hihetetlen másoknak talán felfoghatatlan de annak ellenére, hogy soha nem találkoztunk azt kell, hogy mondjam vannak közös emlékeink. Volt hogy együtt nevettünk és sírtunk. Voltak közös álmaink, közös bánataink, és a legfontosabb hogy ő aki több mérföldre van tőlem többet gondoskodott rólam és segített a nehéz időszakokban mint az aki itt van közvetlen mellettem. Igen, azt hiszem erre mondják azt, hogy lelki társ.

Nem tudom mi lesz velünk 5-10 év múlva, de azt tudom, hogy soha nem akarom elveszíteni! Rengeteg mindent köszönhetek neki, és egy csodálatos embert ismerhettem meg személyében. 
Kevés ilyen ember van a Földön, ezért hálás vagyok az életnek, hogy legalább egyet ismerhetek, még ha személyesen nem is, legalább tudom, hogy létezik és velem van még akkor is ha nincs mellettem.